Tudom, megint egy levessel jövök, de egy hagyományos Magyar ebéd elképzelhetetlen nélküle, és sajnos azt tapasztalom, hogy sokan eléggé elsiklanak felette. A gyors ebédkultúra miatt senki nem szán rá időt, pedig nagyon fel tud dobni egy étkezést, és általában nem is macerás. Felrakod főni, párszor kifuttatod, néha ránézel és kész is.

Kis kifakadásom után visszatérnék a fő témára, a Zempléni Betyárlevesre. Sátoraljaújhelyen találkoztam vele egy étteremben. Életemben nem hallottam ilyenről, meg amolyan „mtklubos netbetyárként” már a neve is felkeltette az érdeklődésemet, így kérdés nélkül rendeltem egyet. Persze mikor kihozták, egyből megkérdeztem az enyhén szólva dekoratív felszolgáló hölgyet, hogy vajon mit is fogok én itt enni kérem, miután első ránézésre értetlenül ültem a tál felett. Tulajdonképpen egy sertés húslevest kaptam amiben (szerintem) más húsok is voltak, bár nem igazán sikerült felismernem. Tele volt pakolva mindenféle zöldségekkel, és ami a legfurcsább, palacsintatésztát metéltek a levesbe.

Ez gondolom csa egy fajta elkészítési mód, a Betyárleves elméletileg mindig más. Reggel kedves betyárjaink elindultak, és amit éppen össze tudtak szedni/lopni abból készült a leves. Így kerülhetett bele, egyszerre akár többféle hús, is.

Betyárleveseknek több fajtája is létezik, az egyik legismertebb a Bakonyi Betyárleves, de létezik Alföldi és Erdei Gombás is. Ahol betyárok megfordultak ott biztos kialakult egy-egy fajtája.

Receptet sajnos nem találtam hozzá, de mindenki elkészítheti saját szájíze szerint, vagy aszerint, amit éppen a szomszédoktól sikerül összekaparni.

Vote Result