A több éves hagyománynak megfelelően tavaly nyáron ismét Balatonra vettük az irányt. Ezúttal Fonyódot szemeltünk ki úti célul. Már a vonatról leszállva megpillantottuk a Badacsony csodálatos, koporsó alakú sziluettjét a szembelévő parton. Valósággal hívta át az embert a nagy tó vízén. Persze, nem csak a látvány, hanem a messze földön hírös badacsonyi bor.

A Magyar Trendi Klub delegációja látogatását tette az idei Busójáráson, Mohácson, hogy elvigye igéjét és állat pólóit az ott szép számban nyüzsgő jónépnek. A Busójárás eredete teljes pontossággal meghatározhatatlan. A legenda szerint a busók azért jelentek meg a 16. században, hogy a környéket védjék a török ellen. „A törökűzés mondája szerint a törökök által sanyargatott Mohács lakói, a sokácok, a Mohács-szigetre menekültek. Egyik este a nekikeseredett bújdoklók előtt, a tábortűznél, megjelent egy öreg sokác ember. "Ne féljetek, sorsotok hamarosan jobbra fordul", mondta, majd eltűnt. Hamarosan egy délceg, álarcos vitéz lépett a menekültek közé. Utasítására azok álarcokat, maszkokat öltöttek, és az éj valamint a vihar leple alatt áteveztek a folyón, és fafegyverekkel, kereplőkkel nagy zajt csapva hoztak rettenetet a törökre, így űzték ki őket a városból.”

A figyelmet gyorsan magukra vonták, az összeszokott együttes magabiztosan, energikusan, jó kedvvel adta elő a táncot. Rögtön megelevenedett a korabeli bálok hangulata, önfeledt tánc, lobogó rokolyák, lányokon díszmagyar, a fiúkon huszárruha. Csattogtak a csizmák, lengett a mente, csodálkoztam is, hogy a csákók a fejükön maradtak. Az öreg huszárok vigyorogva nézték a szoknyák alól kibuggyanó finom bokákat, a hölgyek meg a daliás férfiakat mustrálták.

Ha Szegedről Kiskunmajsa felé mész, Csólyospálos után figyelj, és állj meg az '56-os Múzeumnál. Szép októberi napon, kihasználva az utolsó jó időket két barátommal elmotoroztunk, hogy az ünnep közeledtével lerójuk kegyeletünket az '56-os forradalom mártírjainak emlékei előtt. Nem kellett messzire menni, Pongrátz Gergely, a Corvin-köz hős parancsnoka egy régi kiskunsági tanyasi iskolából, sok munkával, az 56-os hősök emlékére múzeumot, emlékhelyet alapított itt.

Mindenki jókedvű, a helyi embereknek ez az év egyik legfontosabb eseménye. Jön fel a nap, csodálatos a táj, igazán festői, ahogy száll fel a harmat. Meglepetésünkre az egyik hegyre felfelé vezető kanyart a menet élén haladók levágják és az izzasztó hegyoldalt választják helyette. Fújtatunk a tetején, a helyieknek viszont meg sem kottyan. Gyerekek, öregek fürgén kapaszkodnak fel mellettünk.

A Szote klub előtt kígyózó sor már jelezte, hogy rendkívüli esemény van készülőben. Valami ismeretlen eredetű pálinka és serital után az ember fia koncertképes állapotba varázsolván magát, rosszarcú barátaival az első sorba furakszik és várja a kezdőhangokat, amelyek végre begyújtják a rettenetes pogógépezetet.